Milyen évfolyamra való a Kumon japán F anyag?
A Kumon anyagok előrehaladásának két fő irányvonala van.
Az első az egyes anyagok hozzávetőleges osztályszintje: az F anyagok a 6. osztálynak felelnek meg. Azonban nem sokan vannak, akik 6. osztályban kezdik a Kumont, és az a benyomásunk, hogy a hangerő zóna azoké, akik az F anyagokat körülbelül 4. vagy 5. osztályban tanulják.
Egy másik irányelv az, hogy a tanulók "magasan haladó szinten" vannak-e vagy sem. A Kumon a "Magasan haladó kategóriában" a "Magasan haladó tanulói díjjal" jutalmazza azokat, akik több mint három osztállyal előrébb tanulnak. Ezt a díjat akkor kaphatod meg, ha a 3. osztályban befejezed az F anyagokat, tehát ha a 3. osztály előtt tanulod az F anyagokat, akkor feltételezheted, hogy meglehetősen gyorsan haladsz.
Mi a Kumon japán F tananyag tartalma?
A Kumon japán F anyagok F I és F II anyagokra oszlanak. Nézzük először az F I-es anyagot.
Fejlődjön az a képesség, hogy pontosan felfogja, mire vonatkoznak az irányelvek egy mondatban. A szövegben található kifejezésekkel összhangban történő értelmezés képességének (parafrázis, példa, leírás, metafora) művelése. Művelje a kérdések formátumának megfelelő válaszok írásának képességét. A hatodik osztályban a 181 kanji karakterből 90 új kanji karaktert tanulunk a szókincs bővítése érdekében. Emellett a diákok az FI-ben tanult kanjikat idiomatikus kifejezések segítségével kiindulópontként átismétlik.
A tanulók megtanulják a parafrázis különböző formáit, mint például a jelző, a parafrázis, a példa, a leírás és a metafora.
Ezt követi az FII anyag.
Ez egy átfogó olvasástanulás a mondatok összefüggéseinek tudatosításával, amely a D I-től az F I-ig fejlődött. A tanulók fejlődnek abban a képességben, hogy nagyobb kohéziós érzékkel olvassanak és értsenek mondatokat. A 6. évfolyam 181 kanjijából 91 új kanjit tanulnak a szókincs bővítése érdekében. Emellett a tanulók az FII-ben tanult kanjikat ismétlik meg, idiomatikus mondatokból kiindulva.
Látható, hogy a D-től F-ig egyetlen téma mentén haladtak, a "mondatok koherenciájának megragadása" mentén.
Az F anyag a "mondatok koherenciája" témakör összefoglalása.
A Kumon néha olyan témákkal foglalkozik, amelyek több évfolyamon átívelnek, eltekintve az évfolyamonkénti felosztástól (ábécé).
Például a 7A és 5A osztály között a hangos olvasás témájával, a 4A és 2A osztály között a hiraganával, az A és C osztály között az alapvető nyelvtannal, a D és F osztály között pedig a mondatösszhanggal foglalkoznak. Ezek a témák csak egy részét képezik az anyagnak, és bár párhuzamosan más dolgokat is tanulnak, a nagyobb képet az egyetlen témával foglalkozó, összefüggő szakaszok alkotják.
Érdemes megjegyezni, hogy minél hátrébb van az összefüggő szakasz, annál több kisebb fogalommal foglalkoznak a témán belül.
A 4A-2A szakaszokban a hiraganával foglalkozunk, de a szólásrészek sorrendjében: a 4A-ban a főnevekkel, a 3A-ban a melléknevekkel és az igékkel, a 2A-ban a részecskékkel, valamint a hangalakos és hangtalan hangokkal. Láthatjuk, hogy még ugyanazon a hiragana-témán belül is fokozatosan foglalkoznak a ritkábban használt és nehezebb elemekkel.
Ugyanígy ez az F anyag a D-F-ben tárgyalt "mondatszerkezeti" anyag összefoglalása. Ezért mondhatjuk, hogy nehezebb anyagot tárgyal, mint a D és E anyag.
A tárgyalt fogalmak kisebb jelentőségűek, mint a D-ben és E-ben tárgyaltak.
Milyen fogalmakkal foglalkozik az F anyag?
A D anyag az "5W1H" és a "kérdés és válasz" fogalmakkal foglalkozott, míg az E anyag a "szereplők cselekedetei és érzései", a "tények, gondolatok és vélemények" és az "ok-okozati összefüggések" fogalmakkal, amelyek a szöveg fő témájának mondhatók.
Az F anyag "direktívákkal, alliterációval, példákkal, leírásokkal és metaforákkal" foglalkozik. Természetesen ezek is fontos témák, de határozottan mellékfogalmak, mint korábban.
Ezek a fogalmak nem olyan nehezek, mint a fő fogalmak. Annak meghatározása, hogy az "ez" jelző mire utal, nem nehezebb vagy fontosabb, mint például "a szereplők cselekedeteinek és érzéseinek" olvasása. Tehát alapvetően a megtanulás költségei nem lesznek magasak.
Vannak azonban kivételek. Ilyenek azok, amikor a kisebb fogalmakkal nem vagy csak kevéssé találkozunk.
Ha egy történetet olvasol, nem valószínű, hogy a "szereplők cselekedeteire és érzéseire" fogsz figyelni. Egy japán nyelvórán a tanár valószínűleg kérdezni fogja, és nehéz úgy élvezni egy történetet, hogy közben figyelmen kívül hagyod a szereplők érzéseit. Nem ez a helyzet azonban, amikor a "jelzős nyelvezetről, alliterációról, példákról, leírásokról és metaforákról" van szó. Még ha nem is érted az "ez" jelentését egy mondatban, akkor is meg tudod fejteni a mondat jelentését valamennyire.
Ezért bizonyos esetekben lehetséges, hogy nem volt tisztában az irányjelzők, a parafrázisok, a példák, a leírások és a metaforák egyikével sem. Amikor ezek a fogalmak az F anyagokban kerülnek bevezetésre, inkább zavarosnak, mint nehéznek érezhetjük, és ez akadályozhatja a tanulást.
Fontos, hogy az egyszerű könyvek olvasása során jó tapasztalatokkal rendelkezzünk.
Itt nem annyira a nehéz könyvek olvasásának tapasztalata a fontos, mint inkább az egyszerű könyvek olvasásának tapasztalata a fogalmak jó megértésével.
Az F anyagokban megjelenő fogalmak jelentéktelenek, de ez nem jelenti azt, hogy korábban egyáltalán nem jelentek meg. Még az általános iskola alsó tagozatos könyveiben is jelen vannak a leírások és metaforák.
A felnőttek számára ezek a kifejezések nem hagyhatók ki, mert egyszerű mondatokról van szó. De a gyerekek számára, különösen azok számára, akik idő előtt tanulnak, az általuk olvasott könyvek kihívást jelentenek. Annyira leköti őket a fogalmak megértése és a kérdések megválaszolása, hogy nem mindig érzik át a részletes kifejezéseket.
Ez nem csak a gyerekekre jellemző probléma. Ez a könyv nehézségi szintjének problémája. Még a felnőttek is túlságosan elfoglaltak, amikor egy nehéz szöveget olvasnak, hogy megpróbálják felfogni a fő gondolatot. Nehézzé válik a metaforákra, leírásokra és parafrázisokra való odafigyelés. Hasonlóképpen, egy gyermek, aki a szövegértés határán olvas egy szöveget, nem lesz képes odafigyelni a finomabb kifejezésekre.
Ha azonban a könyv nehézségi szintjéről van szó, akkor nem nehéz megbirkózni vele. Csak csökkenteni kell a könyv nehézségét.
Ha egy gyermek túl könnyű könyvet olvas, a szülők aggódhatnak. Ha még az általános iskolában is képeskönyveket olvasnak, akkor könnyű azt gondolni, hogy valahogy rendes könyveket kellene olvasniuk. Azzal azonban, hogy az aktuális osztályszintnek megfelelő egyszerű könyveket olvasnak, nagyobb mozgástérrel olvashatnak. Ezáltal több időt kapnak arra, hogy odafigyeljenek a részletes kifejezésekre és elgondolkodjanak a könyv témáján. Ez lehetővé teszi az önálló olvasást.
Ha önállóan olvashatnak, a hatások nem korlátozódnak a kisebb kifejezések megértésére. Képes lesz mélyebben olvasni, és érdekesebbnek találja a könyveket. És ha úgy érzik, hogy elég egyszerű könyvet olvastak, akkor természetesen érdeklődni fognak a következő szintű könyvek iránt. A lehetőség, hogy elegendő ilyen egyszerű könyvet olvassanak, fontos ahhoz, hogy átjussanak az F anyagon.