A japán nyelv nem tekinthető különleges tantárgynak. A japán nyelv, mint más tantárgyak, olyan tantárgy, amelyet az alapokra építve lehet fejleszteni. Kétségtelen, hogy az ismétlődő gyakorlás fontos az alapok megszilárdításához. Csakhogy az alapok köre meglehetősen széles, és mivel az alapokat szakkönyveken és tantermi tanuláson kívül is el lehet sajátítani, hajlamosak külön kezelést kapni.
Az ismétlés lehetővé teszi az alapok széles körének elsajátítását, az alapvető nyelvtani ismeretektől kezdve az absztrakt gondolatokig, amelyek a nehéz fogalmak megértésének alapját képezik. Ebben a cikkben az ismétlés jelentése a Kumon japán nyelvben kerül kifejtésre.
A japán nyelvtanban fontos, hogy az alapvető nyelvtani ismereteket kézben tartsuk.
Az olvasásértésnek számos aspektusa van, de vannak olyan dolgok, amelyeket először el kell nyomni. A japán nyelvnek is van szókincse és nyelvtana, és lehetetlen helyesen értelmezni egy mondatot az alapvető részek megtanulása nélkül.
Amikor angolul tanulunk, az első dolog, ami eszünkbe jut, a szókincs és a nyelvtan megtanulása. Ha ugyanis ezeket nem ismered, nem fogod megérteni, amit hosszú mondatokban írnak. Ugyanígy nem tudsz hosszú mondatokat olvasni japánul, ha nem érted a nyelv alapvető részeit. Egyesek azt gondolják, hogy mivel ez az anyanyelvük, természetesen elsajátítják a nyelvet, de ez csak azt jelenti, hogy természetes módon lesz lehetőségük megtanulni, nem pedig azt, hogy tanulás nélkül is elsajátítják.
A Kumon lépésről lépésre készíti el a tananyagokat, kezdve az olyan szavak hangos olvasásával, mint az "alma" és a "hikouki". A Kumon nem feltételezi, hogy a tanulók el tudják olvasni az évfolyamnak megfelelő anyagot csak azért, mert az japánul van, hanem lehetővé teszi számukra, hogy elsajátítsák az alapvető japán nyelvi készségeket.
Kétségtelen, hogy az ismételt gyakorlás hatékony ezeknek az alapelemeknek az elsajátításában.
Az olvasásértés az alapötletek felhalmozásával is elsajátítható.
Amikor azonban az olvasásértésről van szó, egyesek úgy gondolják, hogy azt valami különlegesen, és nem az alapismeretek felhalmozásával lehet elsajátítani. Könnyű azt feltételezni, hogy az olvasásértés olyan kétértelmű dolgokon alapul, mint az alapozás, az értelem vagy a gondolkodási készségek.
Az olvasásértés azonban olyan dolog is, amelyet az alapok felhalmozásával lehet elsajátítani.
Descartes Bevezetés a módszerbe című művében szerepel a híres mondat: "Gondolkodom, tehát vagyok". Ahhoz, hogy pontos képet kapjunk a világról, az érvelést egy megkérdőjelezhetetlen tényből akarjuk kiindulni. Akkor minden, amit látsz, hallasz és érzel, tévedhet. Gyakoriak a rosszul látott és hallott dolgok. Ha mindenben kételkedsz, amit érzel, az egyetlen dolog, amiben biztos lehetsz, a gondolataid, amelyek mindenben kételkednek. Mivel a gondolatok léteznek, az vagyok, ami vagyok. A mondat általában ezt jelenti.
Ez egy nagyon világos és egyértelmű gondolat a filozófiai vitákban, de ez egy elvont gondolat, így mondjuk egy általános iskolás gyermeknek elég nehéz lenne megértenie. Hol van tehát a különbség aközött, hogy valaki megérti ezt az eszmét, vagy nem?
Először is tudnunk kell, hogy mit jelentenek a "tehát" és az "én" szavak. Másodszor, azt kell gondolnod, hogy bizonyos tényekből kell kiindulnod. Ha tanulmányoztad a háromlépcsős érvelést, megtapasztaltad, hogy ha rossz tényekből indulsz ki, akkor szörnyű következtetésre jutsz.
Azt, hogy amit rossznak érzel, talán könnyebben megérted értelmesen, ha már csináltál olyan rejtvényeket vagy illúziófeladatokat, amelyek feltételezéseket használnak. Ha shounen mangát olvasol, elég gyakran találkozol olyan emberekkel, akiknek megvan a képessége az érzékek megtévesztésére. Vagy ha sportoltál már, tapasztalhattad, hogy egy lövés vagy bemegy, vagy nem, még akkor is, ha ugyanazokkal az érzékszervekkel játszol. Ezzel a megalapozottsággal tudsz foglalkozni azzal az ellenkező értelmű gondolattal, hogy "amit most látsz, lehet, hogy nem igaz".
Az absztrakt ötletek szintén a történelem felhalmozásából születnek. Még a bonyolultnak tűnő ötletek is az egyes elméletek felhalmozódásából születnek.
Egy először olvasott szöveg megértésekor - akár könyvből, akár nem - az is fontos, hogy mennyit tudunk a premisszák alapjául szolgáló elméletekről. A Kumon segít az előfeltételes tudás megszerzésében az ismétlések révén.
Az ismétlést azonban nehéz teljes egészében megjegyezni.
Eddig arról beszéltünk, hogy a japán nyelvtudás számos részét is ismétléssel lehet elsajátítani. Néhányan azonban még mindig úgy gondolhatják, hogy a kérdésekre adott válaszok bemagolása értelmetlen, hiszen nem fogják elolvasni a szöveget.
A Kumon japán válaszokat azonban nehéz megjegyezni, akárhányszor is ismételgeted őket. Ennek az az oka, hogy amikor a Kumon nyomtatványokat ismételgeted, gyakran 30-50 oldalnyi terjedelmet ismételgetsz. Természetesen azt gondolod, hogy "ezt a mondatot már olvastam korábban", de mégis nagyon nehéz lenne megjegyezni a 30 korábbi nyomtatvány válaszait.
Az olvasást úgy mélyíted el, hogy újra és újra megteszed.
Még ha nem is jegyzed meg az egész szöveget, elgondolkodhatsz azon, hogy van-e értelme elolvasni egy olyan szöveget, amit már egyszer elolvastál, és utána újra elolvasni. A kérdés az, hogy egy olyan szöveg újraolvasása, amelynek a fő gondolatát ismered, nem ad-e olyan olvasásértési készségeket, amelyekkel egy olyan szöveget is el tudsz olvasni és meg tudsz érteni, amelyet még soha nem láttál. Ezt is szeretném állítani. Egy szöveg nem olyasmi, amit egyszer elolvasol, és ezzel vége; olyasmi, amit újra és újra el kell olvasnod, hogy nagy értelmet nyerj belőle.
Először is, senki sem tud egy nehéz könyvet vagy cikket egyetlen ülés alatt elolvasni és mindent megérteni. Ez azért van így, mert ami egy könyvben le van írva, az nem egy abszolút tény, amely elszigetelten létezik, hanem az évek során lezajlott különböző viták halmozódásának eredménye. A könyvben szereplő érvek valódi értelmét nem lehet megfejteni anélkül, hogy ne csak a könyvet önmagában, hanem a hivatkozásokat is elolvasnánk. Ráadásul, ami egy könyvben le van írva, az "a pillanatnyilag legvalószínűbb helyes", és nem ritka, hogy a későbbiekben hibákat találunk. A cikkek esetében a szöveg egy bizonytalanabb szakaszban jelenik meg, ezért kritikusan kell olvasni a szöveget, és nem csak megérteni, amit írnak.
Egyszerűbben fogalmazva, egyesek azt mondják, hogy még ha ugyanazt a könyvet olvassuk is, az időzítéstől függően másképp érezzük. Egy jóképű srác egy shoujo mangában, akit középiskolás korodban menőnek találtál, amikor felnőttként visszanézed, lehet, hogy azt gondolod: "Nem rossz dolog, hogy egy srác kikezd egy középiskolás diákkal, pedig már dolgozó felnőtt?". Szóval így változik meg a véleményed. Azok a részek, amelyeket kihagytál vagy nem értettél meg, amikor először láttad a mangát, többszöri elolvasással felszínre kerülhetnek. A Kumonban az ismétlésre rendelkezésre álló idő néhány naptól néhány hétig terjed, de még így is teljesen más élményt ad a gyereknek, ha egy szöveget újra elolvas, miután hagyott egy kis időt, és megértette a vázlatot.
Ha idő előtt tanulnak, követhetjük a szókincs elsajátításával.
Elmagyaráztuk, hogy a szókincset, a nyelvtant és az olvasásértést mind ismétléssel sajátítjuk el, és hogy a Kumon japánban az ismétlés nagyon is megéri. Sokan hajlamosak a japán nyelvet különleges tantárgynak tekinteni, mert nehéz tanulni, de a tanulás alapjai ugyanazok maradnak. Az alapokra építve magasabbra juthatsz.
Egy dologra érdemes odafigyelni: minél előrébb jársz a tanulmányaidban, annál több szókincskövetést kell beépítened. Még a Kumonban is elég kanjit tanulnak a diákok ahhoz, hogy segítsék az olvasásértést, de van olyan szókincs is, amelyet nem tanulnak kifejezetten, például kifejezések és szleng. Ha nem tudod, mit jelent egy szó, az olvasásértés nehéz lesz. Ez lehet, hogy az élet olyan része, amit normális esetben meg tudnának érteni, de ez nem így van, ha előre tanulják. Ez egy olyan terület, ahol a szülőknek aktívan nyomon kell követniük.